Végre itthon vagyok!
Nem szeretem a kórházakat!
De senki nem kérdezi olyan esetekben, amikor sürgős helyzetről van szó!
Ha az ember életéről van szó, milyen érdekesek tudnak lenni az emberek!
[ Egyesek jobban ragaszkodnak, vannak akikről kiderül, hogy mennyire szeretnek és melléd állnak, vannak akik eltávolodnak, nem érnek rád, akik félnek az ember szemébe nézni.
" Pedig anno szavakban ....! " ]
Ilyenkor derül ki, kikre számíthat igazán az ember!
A hetekben kiderült, kinek mennyit jelentek. Köszönöm nekik itt is, hogy számíthattam / számíthatok rájuk! :)
Még nincs vége!
Még mennem kell!
Még járnom kell egy két kórházat tudom!
Még erősnek kell lenni!
Még ki kell bírni az élet fájóbb részeit.
Egyszer vissza jöttem ...!
Túléltem ...!
Megteszem újra ...!
Örülök, hogy itt a blogon megismertem olyan embereket, akik szívesen nézik alkotásaimat,
rendszeresen figyelemmel kísérik blogomat,
hozzászólnak munkáimhoz ...stb. ..., közelebb kerültek hozzám!
Ezzel is erőt adva, hogy ne hagyjam még abba!
Köszönöm, hogy vagytok! :)
***
Készült azért valami. :)
Ezek a színek jutottak el hozzám csak.
A kép nem a legjobb fényviszonyban készült.